Julius Evola, Lázadás a modern világ ellen (3. kiadás)

Julius Evola monumentális műve, A lázadás a modern világ ellen  az archaikus civilizációk szellemiségébe kalauzolja el olvasóit. A könyv egyedülálló részletességgel tárja fel az ősi kultúrák szimbólumait, rituáléit és mítoszait, bepillantást engedve egy olyan világba, ahol az ember összhangban élt az istenivel. Evola megszabadítja az antik szimbólumokat és ideákat a modern értelmezésektől, és eredeti fényükben tárja fel őket.

A könyv első része egyedülálló részletességgel mutatja be a Tradíció világát, létszemléletét, szimbolisztikáját, realitását. A rítusok, beavatások, szertartások, és szakrális szimbólumok nem pusztán külsődleges elemek ezekben a civilizációkban, hanem a valóságot lényegében meghatározó erők. A „Tradíció Emberének” – legyen az ókori Róma, Egyiptom, India vagy a prekolumbiánus Amerika – élete nem korlátozódott pusztán a látható világra. A „Tradíció Embere” úgy tekintett a világra, mint egy szent rend, egy metafizikai hierarchia színterére, ahol minden külső forma valójában egy belső, szellemi igazság megnyilatkozása.

A szerző  páratlan forrásanyagra támaszkodva mutatja be fejezetről fejezetre a Tradíció szimbólumait: a királyság eszméjét, a tér és az idő szakrális dimenzióit, a szent játékok és a harc összefüggését, a a férfi és nő ideáját, a spirituális beavatások és rítusok fontosságát etc.

A második rész a modern világ genezisét, a »Nyugat alkonyát« mutatja be, kritikája nem korlátozódik a fogyasztói társadalomra, a modern világ politikai és eszmerendszerére: történelem mély metafizikáját vázolja fel, bemutatva, hogyan és miért vesztettük el a kapcsolatot a lét transzcendens dimenziójával. Evola szerint ez a folyamat nem csupán gazdasági vagy politikai okokból vezethető le, hanem egy „metafizikai hanyatlásból”. Már az antik görög és római civilizációban is megtalálhatók a jelei, ám az újkori és felvilágosodás-kori változások – a tudomány és technika egyoldalú előtérbe kerülése, a vallási és metafizikai perspektívák háttérbe szorulása – végleg elzárták az embert a szent hagyománytól.

Evola részletesen elemzi a keleti és nyugati hagyományok, a kései Róma, a középkori lovagi tradíciók, valamint a reneszánsz és reformáció időszakának átalakulásait, hogy rámutasson: miként szorult ki a világképünkből a transzcendens rend, és hogyan vált a létszemlélet egyre profánabbá.

A grandiózus könyv a legtisztább formájában mutatja be a Tradíció világát, annak metafizikai dimenzióit, a pogány civilizációk felemelkedését és hanyatlását, a modern embertípus megszületését. Evola lázadása nem hasonlítható a mai rebelliókhoz: alapvető tézise  a modern világ hanyatló természetének ideája. Könyve egyértelművé teszi ezt az ideát ama egyetemes civilizáció szellemére hivatkozva, amelynek romjain mindaz, ami modern, megjelent. Számára ez a szellemiség  a lázadás feltétlen legitimációja; csak így lehet egyértelmű, hogy mi ellen, és főleg, hogy minek a nevében lázadunk.

Evola szerint a kiút a modern világ válságából a Tradícióhoz való visszatérés, amely azonban nem jelenti a múltba való visszatérést, hanem a Tradíció elveinek újbóli felfedezését és alkalmazását a modern világban: a Tradíció Embere” a modern világban is megtalálhatja a saját útját a belső fegyelem, az önismeret és a spirituális gyakorlatok révén.

Evola a tradicionális iskola egyik legfontosabb képviselője, akinek gondolatai hatással voltak számos más vallástörténészre, gondolkodóra, mint például Mircea Eliade-ra,  Alain de Benoist-ra vagy Hamvas Bélára.

Tartalomjegyzék, részletek, további ismertető >>>

Újratördelt, javított, 3. kiadás.

A könyv borítóillusztrációja Julius Evola 1919-ben készült festménye felhasználásával készült.

Papírkötés, 448 oldal